Betöltés...

Unikornis, mint brand.

Miért unikornis?

Az egyetemi taulmányaim alatt az egyik művészettörténet órán azt a feladatot kaptunk, hogy írjunk tanulmányt egy általunk választott ikonográfiai szimbólumból. A többiek a hagyományosnak számító rózsa, levendula és egyéb általános motívumokat választották.

De én szeretem a kihívásokat!

Akkoriban még sehol nem voltak az egyszarvúak a mindennapokban – se bögrén, se pólón. Az ötlet is onnan jött, hogy a “Harry Potter és a Bölcsek köve” című könyvben, filmben is megjelent az egyszarvú.

Az továbbiakban az esszé rövidítve olvasható, ha kíváncsi vagy az egészre, ide kattintva letöltheted!

AZ unikornis IKON KIALAKULÁSA, A BIBLIÁTÓL A CSILLAGÁSZATIG

Az egyszarvú egészen az ókortól feltűnik a művészetekben. Szerepel a keresztény hiedelemvilágban, a buddhizmusban, a kínai mítoszokban, sőt az iszlámban is számon tartják, mint tengeri egyszarvút. A 2012-es esszém ugyan úgy végződik, hogy “leginkább a középkor művészetére volt komoly hatással”, ám ezt a napjaink fogyasztói társadalma igencsak megcáfolta.

„De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó
olajjal.”

(Szent Biblia, Károli Gáspár fordítás, Zsoltárok könyve, 1998:596-597)

Az Úr dicsőítése, arról szól, hogy a pogányokat megbünteti, míg a hívőket megáldja és az áldásával növények, gyümölcsök nőnek, hogy mindenki emlékezzen jóságára. A szarv, mint egy erő, az üdvösségének a szimbóluma, bátorítja a hívőket a kitartásban, és elárasztja csillogó olajjal, azaz felkeni (mint Dávidot Sámuel – pl.: Sámuel I. Könyve, 16, 13).

A héber bibliában kilenc alkalommal említenek egy „Re’em” állatot, amit az angolok „unicorn”-nak fordítottak,

de a Károli Gáspár féle fordításban hétszer bivalyként, egyszer bölényként, és egyszer egyszarvúként fordítják.

A Biblia hatására a „Physiologus”-ban (i.sz. 200) is szerepel. A középkorban ez volt a legelterjedtebb természettudományos-vallásos irat Nyugat-Európában.

Az egyszarvú és a szűz története akkora hatással volt a köznépre, és a művészekre, hogy még a 18. századig fennmaradtak a patikák ajtaját díszítve.

Az egyszarvú az irodalomban, címereken, porcelánokon, festményeken, gobelineken is kedvelt téma volt.

A 15. században a csillagászatban is helyet kapott az unikornis. Az 1613-as években Petrus
Plancinus mutatott rá a (180 fényévnyire) Tejúton lévő „Egyszarvú csillagkép”-re (Monoceros).

AZ EGYSZARVÚ A LEGENDÁKBAN

NYUGATI ÁLTALÁNOS DEFINÍCIÓ

Egyszarvú, Unicornis (lat.), Monoceros (gör.) a legenda szerint Indiából származik, Európában kis fehér lóként, szarvval a homlokcsontján ábrázolják. Az unikornist a tisztaság, igazság, bölcsesség és a spirituális egység szimbólumának tartják. Szarvát hímneműnek, míg testét nőneműnek tekintetik.

Az egyszarvú fehérsége a Holdat szimbolizálja,

illetve a szűziességet, a tisztító hatást mind lelkileg mind fizikailag. Az egyszarvú meg tudja különböztetni a jót a gonosztól. Rengetegen vadásztak rájuk, de csak a szüzek tudják megszelídíteni, az illatuk különleges hatással van az egyszarvúra, és az ölükbe hajtják a fejüket. A jelenet a szerelem és a halál együttes jelképe, mivel csak a szűz tudja magához csábítani az egyszarvút.

EINHORNHÖHLE

A Harz-hegység erdejében élt egy öreg, okos nő, akihez az emberek tanácsokért és gyógyításért fordultak. Ez feldühítette a keresztény misszionáriusokat, így boszorkányságért feljelentették. A hatalmukat arra használták, hogy katonákat és szerzetesek kérjenek a frank királytól.

Az öregasszonyt egy Einhorn (egyszarvú) megvédte,

elvakította szarvával a katonákat, míg az asszony felült a hátára. Egy papnak sikerült utolérnie őket, ám az asszony egy jelet rajzolt a levegőbe, és a papnak hűlt helye maradt, csak a ruhái emlékeztettek a létezésére. A katonák eltemették a pap maradványait és elnevezték a helyet Einhornhöhle-nek, vagyis az Egyszarvú barlangjának.

KÍNA

A kínai egyszarvú a négy szent állat egyike a sárkány, főnix és teknősbéka mellett. Az egyszarvú sárkányok a Ming dinasztiában (14-17. sz.) élték virágkorukat, de a kínai mitológiának már i.e. 2700-al a szerves rész volt. A mitológia szerint az egyszarvú több mint 1000 évig él, így rendkívüli bölcsességre tett szert, a szárazföldi állatok királyának tartják.

Hangja kellemes, járása kecses, oroszlán-sárkány-ló kereszteződése volt, homlokán szarvval.

A korai időkben veszedelmes vadállatként tartották számon, tüzet eszik dühében, ám a jót a gonosztól meg tudja különböztetni. Később olyannyira nyugodt állatként ábrázolták, hogy a szarva már nem szaruból, hanem húsból volt, nehogy valamit megsebesítsen.

AZ UNIKORNIS ÁBRÁZOLÁSA A KERESZTÉNY MŰVÉSZETBEN

Hölgy az unikornissal (1484-1500)

A 15. században szőtt faliszőnyeg. A rajta szereplő címer alapján Jean le Viste – VII. Károly francia király (1403-1461) udvarának befolyásos nemese – megrendelésére készült. Az emberi érzékeket mutatja be: Ízlelés, Hallás, Látás, Szaglás, Tapintás, Vágy – a szív érzéke. A képek eredeti sorrendje vitatott, már ha volt ilyen. Mindegyik kép háttere mille-fleur, vagyis rengeteg fajta, főként mezei virág, kék vagy vörös alapon

A Hölgy jobb és bal oldalán lévő unikornis és oroszlán, mintegy udvarhölgyként jelenik meg.

A „Látás” képen a Hölgy egy tükröt tart a kezében. A hiedelmek szerint, ez is elősegíti az unikornis megszelídítését. Érdekesség, hogy a középkor után feledésbe merült a falikárpit és csak 1841-ben Prosper Mérimée a Boussac-i kastélyban fedezte fel újra. Azóta a Cluney Középkori Múzeumban van kiállítva Párizsban.

Raffaello Santi: Hölgy az egyszarvúval (1505)

Első pillantásra mintha a Mona Lisa lenne, legalábbis a beállítását illetően. Az antikizálásnak megfelelően oszloppal határolt keretet ad a festménynek, egy loggiaszerű építményben. A háttér a levegőperspektívát alkalmazza.

A hölgy ölében egy unikornist tart, a szűziesség és a tisztaság jelképeként.

Moretto da Brescia: Szent Jusztina egyszarvúval (1530)

Jusztinának Jézus a vőlegénye, ezért ábrázolják Unikornissal együtt, ami Jézus jelképe.

A képen a férfi alak Cyprianus, aki mindenféle fortéllyal próbálja elcsábítani a szüzet. A legenda szerint még az ördögöt is megidézi, hogy segítsen neki, ám az meghátrál, látva Jusztina elszántságát Jézus felé. Cyprianus ettől észhez tér, megkeresztelkedik majd Karthágó püspöke lesz. Együtt menekülnek a keresztényüldözésben, ám mindketten vértanúhalált halnak.

Domenichino: Szűz az egyszarvúval (1602)

Freskó a római Farnese palotában. A szűz magához vonzza az erdőben az egyszarvút. Abban az esetben,

ha szakállal ábrázolják az unikornist, az a férfiasság jelképe.

A kép szimbolizálhatja azt, hogy a férj milyen odaadóan tiszteli és szereti a feleségét, a nő ölelése is erre utal, vagy az egyszarvú a nő párja.

Johann Grasshoff: Az alkímia három oldala (1625)

Ez a kép a 17. században készült alkímiával kapcsolatos könyv egyik illusztrációja.

Az unikornist, ha szarvassal jelenik meg az erdőben, az ember hármas felépítését illusztrálja.

Az erdő a test, a szarvas a lélek (pszükhé), az egyszarvú pedig a szellem (pneuma) jelképe.  A lélek maga az ember énje, míg a szellem az a részünk, amivel Isten kapcsolatba tud lépni. Az állatoknak nincs szelleme, ez különbözteti meg őket az embertől. Ám a keresztény vallásban az unikornis Jézus megtestesülése, így válhat pneuma-vá.

Arnold Böcklin: Csend az erdőben (1885)

Romantikus témaválasztás, gazdag színvilág realisztikus stílusban egyesítve. A jelenetet a legendáknak megfelelően a természetbe helyezi.

Az egyszarvún csak szűz lovagolhat.

A realisztikus ábrázolás hatására az unikornis inkább öszvérre hasonlít, mint egy misztikus, legendás, csodaszép állatra, ám a csavartszarv megmarad a homlokcsontján.

Gustave Moreau: Az egyszarvú (1884-1885)

A festmény a görög holdistennő, Prokrisz átváltozását mutatja. Háttérben a Holddal, utalva Prokriszre, illetve a nő kezében a gerelyével, amit később férjének, Kephalosznak ajándékozott. A kép másik címe az „Utolsó unikornis”. Ez utalhat az örök tavasz erdejére, ahol

addig tavasz tart, mígnem az utolsó egyszarvú is ki nem hal.

Még egy utolsó kis érdekesség

Skócia címerállata az Unikornis. Miután perszonáluniót kötött NagyBritanniával,

az angol királyi címerbe is belekerült az egyszarvú.

Az egyszarvút és az oroszlánt ellentétnek tartják, mert míg az oroszlán a Napot testesíti meg, addig az egyszarvú a Holdat.

I. Erzsébet, a „Szűz királynő”, 10.000 £-ot fizetett egy unikornis szarváért, amiből az angol királyi jogar készült. Ezzel koronázták meg 1661-ben II. Károlyt. Az idő elteltével felújították a jogart, gyémántokkal díszítve.

Számos unikornist ábrázoló címer található Magyarországon.

Néhány példa: Aszód, Beregsurány, Eger, Ivánc, Kazincbarcika, Lengyeltóti, Ludányhalászi, Öttömös, Szepes Vármegye, Szigliget, Törökszentmiklós, Újlőrincfalva.

Bibliográfia

Magyar nyelvű források:
DRURY, Nevil: „A miszticizmus és ezoterikus tanok lexikona”, Elektra könyvkiadó, 2002
JANKOVICS MARCELL: „Jelkép-kalendárium”, Csokonai Kiadó, 1997
DR. KARASSZON DÉNES: „Az unicornis”, Magyar Állatorvosok Lapja, 1998/8.
KÁROLI GÁSPÁR fordítás, „Szent Biblia”, Budapest, 1998
KLEPEŠTA, Josef – RÜKL, Antonín: „Csillagképek atlasza”, Gondolat Kiadó, 1978
LANCZKOWSKI, Johanna: „Szerzetesség kislexikona”, Athenaem, 2000
MTI: „Kihalhat a titokzatos ázsiai egyszarvú”, 2012. május 21., http://index.hu/tudomany/kornyezet/2012/05/21/kihalhat_a_titokzatos_azsiai_egyszarvu, 2012. 06. 05.
RIZZOLI: „A művészet klasszikusai: Dürer”, Corvin, 1995
SZABADOS ÁDÁM: „Az ember felépítése”, Veszprém, 2000
SZABÓ GYÖRGY: „Mitológiai kislexikon”, Könyvkuckó Kiadó, 1998
TÖRZSÖK DANIELLA: „Az egyszarvúak”, 2011 http://osihvas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1140393, 2012. 05. 25.
DR. DIÓS ISTVÁN – VICZIÁN JÁNOS (Szerk.): „Magyar Katolikus Lexikon”, 2000 http://lexikon.katolikus.hu/P/Physiologus.html, 2012. 06. 12.

Idegen nyelvű források:
COOPER, Diana: „The wonder of Unicorns”, Findhorn Press, 2008
DELAHEYE, Elisabeth, „La Dame á la licorne”, 2007 http://www.musee-moyenage.fr/documents/mois_11_2007.pdf, 2012. 06. 24.
MILES, Geoffrey: „Classical Mythology in English Literature: A Critical Anthology”, Routledge, 1999
NILSSON, Martin: „The Mycenaean Origin of Greek Mythology”, University of California Press, 1932
PRESTON, Richard: „Capturing the Unicorn”, The New Yorker, 2005. 04. 11. http://www.newyorker.com/archive/2005/04/11/050411fa_fact, 2012.06.12.