Te kaptál valaha májusfát?
Élénken emlékszem, hogy mesélte édesapám, hogy ő tinédzserként hogyan vágta ki a májusfát, aztán több falun át cipelte magával, hogy nagyszüleim háza előtt, édesanyámnak májusfát állítson. Nagyon tetszett ez a hagyomány, így a leendő férjemnek is meséltem erről, és ő lehetőségeihez híven, mivel belvárosban lakunk és sok fa nincs a környéken, kapcsolatunk első éveiben feldíszítette a kis bonsai fámat színes kreppapírokkal.
Májusfa népi hagyományai
„A természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke volt hajdan. A 15. sz.-tól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régibb. A májusfa sudár, a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögezték volna. Erdélyben (Csík) ki is faragták a fát vagy a legény rávéste a nevét (Háromszék). A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. A reggelre díszelgő májusfa kiállítása, nagysága stb. számos helyen szokásos magyarázatra adott okot: ki-kinek udvarol, kinek állítottak szebb fát, kinek a májusfáját csúfította el reggelre a haragosa stb. A bontása pár évtizede még nyilvános, játékokkal, versenyekkel tarkított ünnep volt: kimuzsikálták, kitáncoltatták a fát, vagy zöld ágakba öltöztetett alakoskodók váltságpénzt gyűjtöttek, sorra járva a falu házait. A májusfa állításának szokását városon is ismerték.„ Magyar Néprajzi Lexikon
